19.fejezet

Sziasztok! Köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzést az eddigi részekről és a 6000+ oldalmegjelenítést is. A szokásosnál kicsit hamarabb hoztam meg nektek ezt a részt. Remélem tetszeni fog 😊

Léptei egy idő után elhaltak,majd teljes csend telepedett a konyhára. Kénytelen voltam hátranézni. Márk azonban sehol sem volt. Visszafordultam a rántottához ami természetesen megégett.
- Szuper - sziszegtem. Majd a kukába dobtam a megégett maradványokat. Mivel újakat nem tudtam már készíteni,mert nem volt több tojás. Dühösen vágtam le magam a széknek tűnő hokedlire. Az eddigi szerencsémre tekintettel gondolhattam volna,hogy természetesen a kis bútordarab nem bírja el a súlyom és egy hangos reccsenéssel a földön kötöttem ki. Az oldalamba beleállt az egyik darabkája a faácsolmánynak. Sírtam és nevettem egyszerre azon mennyire szerencsétlen vagyok. Márkék padlóján fetrengve nem bírtam abbahagyni a nevetést, akkor sem amikor a fiú alakja feltűnt előttem kezében égy rózsaszín köntössel.
- Gondoltam hozok neked valamit - emelte meg a kezében tartott köntöst - de mire ideértem te szétszedted a konyhát - nevetett fel.
- Én nem csináltam semmit - emeltem fel védekezően a kezem. Miközben feltápászkodtam a csempéről. Nem volt túl nőies ahogy a konyha közepén a törött fadarabok között ugrálva a fiú elé kerültem, de a tervem már ott elbukott, hogy megégett a rántotta.
-Csináltam neked reggelit - mutattam a konyhapultra, ahol pár uborka és a kávé hevert.
- Igazán... Köszönöm - méregette furcsán miközben valamit keresett. - És hol a rántotta? 
- A kukában - vörösödtem fülig. -Igazából annyira nem égett oda szóval megeheted ha akarod.
- Anna ezt te sem gondolod komolyan - nevetett fel, majd felém dobta a köntöst és a hűtőben kezdett el kotorászni. Belebújtam a meglehetősen puha ruhadarabba majd a fiút kezdtem figyelni. Egy fehér felsőt viselt kék melegítővel. Otthonosan mozgott a konyhában,mintha minden napját itt töltené, ami mondjuk elég logikus tekintve,hogy itt lakik. Felületem a konyhapultra és várakózóan pillantottam továbbra is Márkra. Mintha megérezte volna,hogy őt figyelem megfordult és egy mosolyt lövelt felém. Az én arcomra is mosoly kúszott. Márknak megvan az a tulajdonsága, hogy ha nem tesz semmit akkor is megnyugtat a tudtad,hogy ott van melletted és a jelenlététől rögtön elfog a megkönnyebülés. Igen. Nos ez az aminek nem kellene megtörténnie. Általában ilyet csak a csöpögős regényekben lehet olvasni, hogy ha ránézek elolvadok és a lélegzetem is eláll, de én ezt a témát inkább hanyagolnám. Maradjunk annyiban,hogy kedvelem a fiút. Talán egy kicsit túlságosan is. Az pedig,hogy főzni is tud, nemsokat segít, hogy megutálhassam vagy csak esetleg haragudhassak rá.
- Remélem szereted - rakott le elém egy gondosan megrakott tányért. Egy tojás és némi hagyma volt felsütve mellé pedig kolbászt és sonkát rakott. A tetejére azért rádobálta a gondosan felvágott uborkáim is.
- Ha ezzel az a célod,hogy jól felhízlalj és ne tudjak futni,nembánom - estem neki a kissé túl nehéz reggelinek.
- Tudod én nem mindenben a kihívást látom - szólalt meg csendesen, azonban én tökéletesen hallottam. Felpattantam és az ajtót becsapva kiviharoztam a házból. Nem mindenben a kihívást látja?? Tegnap este ő mondta,hogy elfogadja a kihívást! Az emeletre felérve nem sok kellett,hogy a saját ajtóm is becsapjam, de semmi kedvem nem volt anyámmal megbeszélni a történteket és azt sem akartam,hogy Petra aggódjon értem. A laptopom benyomva azonnal hívást indítottam Verával.
- Sziaa - intett felém mosolyogva, majd ahogy meglátta dühös arcom azonnal megváltoztatta az üdvözlést - Már megint összevesztetek?
- Ezt a rohadékot! Átmenetem,hogy fehérneműben reggelit csináljak és jól induljon a reggele erre aztmondta,hogy ő nem mindenben a kihívást látja! Ekkora taplót! - hadartam folyamatosan, majd a barátnőmre pillantottam arra várva,hogy együtt szidjuk a fiút.
- Drágám én már ott leragadtam, hogy miért is voltál te nála fehérneműben??
- Mert..ahjj ez egy hosszú sztori. Nem beszélgetnénk meg kettesben egy kávé mellett?
- Hát...én éppen Petivel vagyok... - vallotta be.
- Szia - intett a fiú szórakozottan.
- Te végighalgattad amit mondtam? - szaladt fel a szemöldököm,úgy az egekig.
- Jah,de nyugi nem adom tovább. Amúgy is kíváncsi lennék milyen vagy egy szál melltartóban meg bugyiban. - jelent meg perverz mosoly az arcán. Nemsokkal később Vera tenyere hatalmasat csattant a fiú combján.
- Ne légy féltékeny édes - nyomott puszit a barátnőm arcára aki persze elvörösödött és mindenfélét kezdett el rebegni. Kinyontam a hívást mert semmi kedvem nem volt azt hallgatni ahogy ezek itt édesen nyalják falják egymást.
- Ezt nálam hagytad - nyitott be hozzám minden jel nélkül Márk majd nemsokkal később már mellettem feküdt. Keze a derekamon nyugodott, feje pedig a mellkasomon nehezedett.