Sziasztok! Sajnos a vártnál kicsit később hoztam meg ezt a folytatást, de igyekezten egy olyan résszel érkezni amivel kárpótollak titeket. Remélem tetszeni fog! Jó olvasát kívánok ♥
Mikor rádöbbentem mit is csinálok azonnal el akartam húzódni a fiú közeléből,azonban nem akartam felfedni mennyire elgyengít az,hogy a közelemben van. Lebuktam a víz alá és a móló szélébe kapaszkodva felhúztam magam. A hideg levegő átjárta testem és a sötét eget kémleltem. Semmi esetre sem akartam Márkra pillantani. Tudtam,hogy az ha ránézek milyen következményekkel járhat. Csillogó szeme beleégett az emlékezetembe. Tudtam,hogy az amit iránta érzek több mint barátság.. Sokkal több. Viszont nem mertem kockáztatni,mert nem akartam,hogy vége legyen a köztünk lévő "barátságnak". Sokkal könnyebb elrejteni az érzéseimet,mint,hogy megosszam Márkkal. Ha hazaérek mindenképp beszélnem kell Verával. Hirtelen a fiú álla nehezedett rám. Hitetlenül elmosolyodtam,majd elhesegettem a gondolataim és élveztem a társaságát. Hiába görcsölök azon,hogy mit kellene tennem ha a valóságban úgysen azt teszem meg. Hiába mondtogatom magamnak,hogy nem szeretem ha egy pillantás elég,hogy újra beleszeressek ebbe az egoista hülyébe. Elakarja venni a karrierem? Hát tegye, viszont meg kell érte küzdenie, mert a sikerhez rajtam kersztül vezet az út. Megfordultam,hogy szembe találjam magam a fiú gyönyörű szemeivel és gondolkodás nélkül megcsókoltam. Tudtam,hogy ezzel megleptem és tudtam azt is,hogy nem hagyja ki az alkalmat. A gondoltál hamarabb reagált a csókomra és kezeit a derekam köré fontva magához húzott. Beleszédültem a csókba, azonban nem engedhettem,hogy átvegye felettem a vezetést, ezért elhúzódtam tőle és sarkon fordulva elindultam a kavicsos úton. Pár perc elteltével Márk is rádöbbent milyen játékot játszok és utánam futott. Kezei újra megtalálták derekam vonalát, és érintése helyén a jól megszokott borzongás futott végig. Nem vagyok biztos benne,hogy ő is érezte e a testemen végigfutó remegést, de az önelégült mosolyából ítélve nem sikerült túl jól palástolnom érzéseim. Csendben lépdeltünk egymás mellett a házunk felé. Egy idő után kezdett nyomasztó lenni a szótlanság, de eszem ágában sem volt megszólalni. A fiúnak kell megtenni az első lépést vagy mi,nem? Szóval tűrtem a csendet egészen az ajtónkig. A tervem szerint most be kellene mennem és vissza sem nézni. A tervem? Jézusom.. Ez rosszabb mint a tiniregények. Nem egy film hősnője vagyok aki elméleteket gyárt,hogy hogyan szerezhetné meg az áhított fiút. Viszont bármennyire is tagadom ilyen lettem. Ha akarom sem fordíthatok hátat a tervemnek mert a parton már belementem a játszmába. Én pedig nem az a lány vagyok aki ha valamit elkezd feladja. Ezért az ajtó előtt kotorászni kezdtem a táskámban a kulcs után, gondosan ügyelve arra,hogy tekintetem ne találkozon Márkkal. Esetlenül szedtem ki és a lyukba dugva elfordítottam a kulcsot. A zár halk kattanással jelezte,hogy kinyílt én pedig már éppen léptem amikor Márk visszahúzott.
- Szeretem a játékokat, és csak,hogy tudd sosem veszítettem még - ajándékozott meg egy kacsintással, majd eltűnt a kert sötétjében. Lefagyva álltam a hideg éjszakában a fiú után bámulva. Ez egy kihívás volt. Amit én elfogadtam. Akkor ezt a játszmát gyorsan le kell zárnom mielőtt a fiú stratégiát gyárthatna magának.
**
Másnap reggel fájdalmasan korán ébresztett az óra. Magamra kaptam a tegnap kikészített kissé foghíjas ruházatom és a kabátot magamra kapva a szomszéd házhoz siettem. Az ajtóval szemben lévő rózsafa alól kirángattam a ház kulcsát ( bánni fogja még Márk,hogy ennyi mindent elárult nekem) majd halkan elfordítottam a zárban a kulcsot és besurrantam akárcsak egy betörő. Beosontam a konyhába és halkan lekaptam magamról a kabátot. Csupán egy szál fehérneműben kezdtem el reggelit készíteni. Tudtam,hogy Márk szülei nincsenek itthon,mert üzleti úton vesznek részt, ezért bármilyen veszély nélkül főzőcskézhetek itt. A kávéfőző hamar elkészítette a számomra kicsit túl erős kávét majd a hűtőben kotorászva némi zöldséget is találtam. Éppen az uborka darabolásánál tartottam, amikor meghallottam a lépések zaját a lépcsőn. Nem fordultam meg,mert tudtam,hogy Márk mögöttem áll és engem figyel. Éreztem ahogy szemét végigfuttatja rajtam majd megindul felém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése