16.fejezet

Az eddigieknél talán egy kicsit több időt töltöttem a fürdőben. Valahogy felkerült egy laza smink, és szokásos pizsomám is újra cseréltem. A fekete futógatyám és egy sima fekete pólóban léptem be a szobába. A hajam laza kontyba fogtam, és némi parfüm is rám került. A szobám megtelt Márk édes fahéjas illatával, amihez ezúttal tökéletesen passzolt az én mézes illatom. Próbáltam lazának tűnni, mintha nem különösebben zavarna az, hogy itt van, de érezhető volt a köztünk vibráló feszültség. Sosem hittem ezekben az aurás dolgokban, de abban a pillanatban tényleg láttam némi feszültséget Márkon amellett a gyönyörű mosoly mellett.
- Kiöltöztél hercegnő - nevetett továbbra is rajtam.
- Nem szokásom. - feleltem csipőből. - Tudod nincs kinek - fejeztem be kicsit aljasul.
- Ez fájt - mosolygott továbbra is. Nemtudom, hogy tudja e mennyire jól áll neki és ezért mosolyog ilyen sokat, vagy egyszerűen csak valami hippi srácba botlottam, de azért a mosolyért bármire képes lettem volna. Nem hittem volna, hogy valaha is így érzek majd bárki iránt is, de be kell vallanom azt amit Márkkal éltünk át ebben a pár napban az olyan tökéletes volt. Túlontúl tökéletes. És ez megrémített.
- Mit nézünk? - tereltem a témát látványosan, miközben levágtam magam a fiú mellé.
- Nemtudom - csóválta a fejét, miközben a youtobon keresgélt.
- Add ide - kaptam ki a  kezéből. Gyorsan gépeltem be a film címét mielőtt Márk tiltakozhatott volna.
- Anna ezt te sem gondoltad komolyan!  - kapta a kezét a szeme elé. - Ennél nyálasabb filmet még életemben nem láttam!
- Miért!? Ez egy gyönyörű szerelmi történet!
- Pont ez a baj! Szerelmi!
- Biztos vagyok benne, hogy voltál már szerelmes. - ültem fel törökülésben az ágyra.
- Akkor elég csúnyán tévedsz.
- A megérzéseim nem szoktak csalni.
- Nah jó igen, talán voltam már szerelmes. És ki tudja? Lehet, hogy most is éppen az vagyok. Az a gyönyörű szőke haj, az a tökéletes ruha, és a figyelemreméltó test teljesen megbabonáz.
- Ezt még senki sem mondta - sütöttem le a szemem.
- Mert nem is rád gondoltam, hanem a filmben lévő csajra.!
- Mi? Úristen Márk, te akkora tapló vagy! Ezt el sem hiszem!
- Komolyan azt hitted, hogy rólad beszélek?
- Nem! - feleltem totál vörös fejjel. Miközben beleütöttem a vállába egy hatalmasat. Kár volt. Egy pillanat alatt maga alá göndörített és felém kerekedett. Erős kezei puhán ölelték körbe a csuklóm. Felém kerekedett és abban a pillanatban jötten csak rá, milyen magas is. Széles vállán megfeszültek az izmok, lágy haja pedig a szemébe lógott. Késztetést éreztem, hogy azonnal beletúrjak, de türtőztettem magam. Nem mutathatom mennyire elgyengít a közelsége.
- Sosem mondanék ilyen szavakat neked - suttogta a fülembe. Lehelete szinte melegítette a fülem, minden egyes kiejtett szó után. Végigfutott rajtam a hideg, és melegség töltött el egyszerre?
- Sosem engedném, hogy ilyeneket mondj nekem - feleltem némi hallgatás után.
- Ne hazudj hercegnő! Tudom, hogy most- hajolt olyannyira közel, hogy ajka szinte majdnem megéritette az enyém. Túlságosan is vágytam rá, hogy megcsókolhassam. Túlságosan akartam, hogy a puha ajkai befedjék az enyém és testünk összefonódjon. - azt akarod, hogy megcsóljalak. És meg is tenném - folytatta - ha nem lenne egy korrektorcsík a szemed alatt - nevette el magát hirtelen én pedig dühömben pofon vágtam. Nem érdekeltek a következmények egyszerűen pofon vágtam. Velem senki sem szórakozhat! Nem vagyom bábú akit úgy táncol, ahogy mások azt elvárják tőle. Ideje a saját sarkamra állni, és ehhez az kell, hogy ne engedjek meg magamnak ilyeneket! Velem senki sem szórakozhat, főleg nem egy ilyen öntelt hólyag! Márk csendben kémlelt és a szemében düh csillogott. Bár ordított volna! Nem bírtam ezt a csendet. Ahogy engem nézett nem bírtam ki, hogy ne simítsam meg a haját. Lágyan túrtam bele az erős balosom után, de azonnal elkapta a fejét. Szuper...tehát haragszik rám.
- Gyerekek! Vacsora!! - hallatszott nagyi rekedtes hangja a konyha felől. Márk még egy utolsó pillantást vetett rám, mielőtt felpattant és kiviharzott a szobámból. Leballagtam a többiekhez a konyhába. Ha azt mondtam tapintható a feszültség köztem és Márk között amikor kijöttem a fürdőből. Túloztam. Most viszont tényleg haragudott rám. Ahogy leültem a mellette lévő székre, alig észrevehetően kijebb húzódott és a kommunikációja kimondottam csak Petrára és Margaret nagyira korlátozódott. Olyan voltam számára, mint egy szellem. Akiről tudja, hogy ott van, de nem hajlandó tudomást venni.
- Szóval, édesanyátok holnap délután hazajön a kórházból, másnap reggel pedig indul a repülőnk görögországba. Reggel 6-kor indulunk és csak 2 hét múlva érkezünk újra vissza.
- 6 - kor indul a repülőnk, vagy akkor indulunk a repülőtérre?
- Nos drága fiam a repülőnk 7 órakor emelkedik fel. Remélem ezzel megválaszoltam a kérdésed.
- Nagyi nekem illetve nekünk beszélni kéne Márkkal... Esetleg? - célozgattam és csak remélni tudtam, hogy nagyi érti a szándékom.
- Persze menjetek csak! Addig megcsináljuk a muffinokat!
- Köszönöm - nyomtam cuppanós puszit az arcára, majd Márkra pillantottam. Elengedtem egy halk fohászt, hogy ne most kezdjen el makacskodni, és kövessen. Biztos voltam benne, ha a házban maradunk nagyi minden egyes szót hallani fog, amit kiejtünk a szánkon. Ezért a kabátomért nyúltam és kiléptem az éjszakába. Márk kilépett mögöttem, bezárta az ajtót, és felém fordult:
- Mi a szart művelsz?
- Mondjuk beszélni próbálok veled?
- Nincs szükségem rá, hogy beszélj velem!
- Sajnálom jó? - néztem rá fáradtan. - Nem akartam....illetve ez így nem teljesen igaz. Elpattant a húr és... Sajnálom... - próbálkoztam, de Márk hagyott szenvedni. Nem bírtam tovább és egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Megfordultam és befelé indultam, de szokásához híven visszahúzott. Szorosan maga elé állított és letörölt egy könnycseppet az államnál.
- Nem haragszom - mosolyodott el végre - viszont jó volt látni ahogy szenvedsz.
- Istenem Márk! - nevettem fel a könnyeim között.  - Szörnyű ember vagy! Hétfőn találkozunk - kezdtem búcsúzkodni majd megfordultam és a kilincs után nyúltam.
- Anna?!  - szólt utánam, majd mellém lépett és megcsókolt. Nem valami gyengéd csók volt, mint a romantikus filmekben a főszereplők között. Izzott köztünk a feszültség és ez benne volt a csókunkban. Alig pár perc múlva elhúzódott tőlem és pimasz mosoly bújkált a szája szélén:
- Ezzel még lógtam hercegnő! -lépett be mellettem a házba. Mosolyogva léptem be mögötte. Egy biztos! A mai napot sosem felejtem majd el.