2.fejezet

Végül nemtudom, hogyan sikerült rávennem Márkot, hogy vigyen haza. A házba beérve megcsapott a süti illata. Észre sem vettem milyen hideg volt odakint, egészen addig amíg be nem értem a jó meleg házba. Gyorsan átöltöztem egy kicsit lazább ruhára és az addig kontyba fogott hajam is kiengedtem végre. Lemostam a sminket és kicsit kiengedve mentem le a nappaliba. Vera és Peti úgylátszik nagyon egy hullámhosszon vannak ezért nem mertem zavarni őket. Lehuppantam Márk mellé a kanapéra. Fel sem figyelt rám csak tovább nyomkodta a telefonját. Ahogy láttam valami lánnyal irogatott. Kicsit felment bennem a pumpa. Alig pár perce még velem kedveskedett most meg más lánnyokkal irogat?? Talán egy kicsit féltékeny is lettem. Felrohantam a szobámba és lefeküdtem a laptopom elé. Dühből benyomtam és elküldtem körüzenetben egy olyat amit soha sem tennék.
" Mit kérsz tőlem?
1. Tali 2 . közös kép 3. Lájkolom a profilképed 4. Puszi 5. Csók "
Ezt normál körülmények között sosem küldtem volna el, de a düh ami fortyogott bennem ezt tette velem! Rögtön jöttek a lájkolós válaszok. Aztán..aztán egy olyanon akadt meg a szemem amin nem szabadott volna! Az üzenetet elküldtem Márknak is. Mivel ma délután mikor találkoztunk rákerestünk Verával és mivel új ismerősöm elsőnek sorolta. És..és én az első 20- nak küldtem el! Jézusom! Látta is. Reménykedtem benne, hogy csak továbbsiklott rajta a tekintete, hogy nem foglalkoztatja majd a dolog. De alig pár perc múlva jött is a válasz:
' Majd idejében megtudod a választásom ' - lesüttöttem a szemem. Szóval látta. És el is olvasta. A gondolatkavalkádomból a hasam korgása rángatott ki. Legaloppoztam a lépcsőn a konyha irányába ám mielőtt odaérhettem volna valaki utánam kapott. Márk zsebre vágta a telefonját és magához rántott. Időt sem hagyva,hogy felfogjam mi is történik megcsókolt. Ajka lágyan végigsiklott az enyémen majd mielőtt még élvezni kedhettem volna Márk elengedett és egy gonosz mosoly kíséretében távozott :
- Még látjuk egymást hercegnő - lépett ki a látóteremből.
Meglepetten álltam még egy darabig. Márk akciója meglepő volt...! És akkor beugrott! Az körüzenet! Azt mondta, majd idejében megtudom.! Szóval ő a csókot választotta...Jézusom!
- Anna menj át a kisboltba egy kis pezsgőért - üvöltött anya a konyhából.
- Persze - mondtam sokkosan. Gyorsan felkaptam a cipőm és kiléptem az éjszakába. A csendes utcán ballagva megcsörrent a telefonom. Vera írt:
' Drágám holnap találkozunk! Vigyázz magadra!
Ui: Márk valami olyasmit magyaráz, hogy neki kell egy újjabb csók és gyere hamar haza! Mesélj majd! '
Mosolyogva csuktam be az üzenetet. A kisboltba vettem 2 pezsgőt( egy kell nekem is)! A városban ez az egyetlen ahol 18 éves kor alatt is kiszolgának alkohollal. A zsákmányommal hazafelé ballagva azon gondolkodtam vajon Márkék hazamentek e már. A fűtőtt házba beérve megkaptam a választ. A húgom és Márk éppen valami társassal szórakoztak a nappaliba így viszonylag észrevétlenül surrantam el mellettük. Anyuék a kanapén beszélgettek így a konyhába beérve leraktam az üvegeket és egy poharat felkapva felrohantam a szobámba mielőtt bárki észrevehetett volna. A laptopom fedelét felnyitva valami film után kutakodtam amikor kopogtak az ajtón. A poharat nem tudtam eldugni de az üveget a párna alá rejtettem. Meglepetésemre nem a szüleim hanem a húgom lépett be az ajtón.
- Márk bácsi beszélni akar veled - motyogta két ásítás között.
- Rendben csak előtte lefektetlek - kísértem be a szobájába. Bebújt az ágyba majd az éjjeliszekrényre rakott könyvre mutatott. Az alholol meghozta a hatását...néha- néha félreolvastam a szavakat, de szerencsére Petra hamar elaludt. Leoltottam a lámpát és megkönnyebülten léptem ki az ajtón. Ahol beleütköztem "kedves" szomszédomba.
- Azthittem már sose jössz - játszadozott pimasz mosoly a szája szélén.
- Valakinek Petrára is figyelni kell - mutattam az ajtóra.
- Erre nem te vagy most a legmegfelelőbb ember - sóhajtott
-  Miért!? - tettettem a felháborodást
- Mert bűzlesz az alholtól- vágta rá némi gondolkodás után
- Ez nem... - kezdtem tiltakozni, de láttam, hogy felesleges.
- Mennem kell - lépett az ajtóhoz némi habozás után.
- Sajnálom - kiáltottam utána a nyitott ajtón. Márk visszalépett a szobába, majd magához rántott. A szívem hevesebben kezdett verni, és a agyam kihagyott. Sosem éreztem még ilyet pedig nem ő az egyetlen fiú akit megismertem. A pimasz stílusát egyik felem szörnyen utálja, de a másik betegesen vonzódik hozzá..
- Nics mit sajnálnod!- mondta. A hangja melegséggel töltött el - Még találkozunk hercegnő! - lépett el mellőlem és egy mosollyal nyugtázta milyen érzéseket váltott ki belőlem. Az ágyra dobtam magam és a történteken tűnődtem amikor álomba zuhantam .
Reggel a napsugarak megvilágították a szobám kellemes félhomályt biztosítva. Fáradtan az órára pillantottam és egy halk sikoly hagyta el a szám. Elaludtam. Tegnap elfelejtettem beállítani így azomban semmi esélyem sem maradt, hogy odaérjek a találkozómra Verával. Kiugrotta az ágyból és kikaptam egy sortot haspólóval. Gyorsan magamra kaptam. A hajammal nem nagyon volt időm foglalkozni így kiengedve hagytam. A konyhába érve beleharaptam Petra kakaós csigájába aki morgott érte, de aztán csendben tovább majszolt. Az ajtóvan magamra kaptam az első cipőt ami a kezembe akadt és kisiettem a kapun. A telefonom a kezembe véve tárcsáztam Verát aki nem vette fel. Idegesen siettem a pláza felé abban a reményben, hogy Vera bír várni egy kicsit és nem megy el. Már éppen odaértem amikor a nagy rohanás köuben belebotlottam valakibe.
- Bocs - morogtam majd tovább indultam volna,de utánam kaptak.
- Csak egy bocs jár azért mert majdnem fellöktél - dörmögte egy ismerős hang a fülembe. \Hagyd abba! Csak hülyít\ mondogattam folyamatosan magamnak.
- Márk erre most nincs időm - löktem el magamtól.
- Hé,hé,hé - kapott utánam hiába. Futásnak eredtem, de a kicsi lábam semmit sem ért Márk hatalmas lépései ellen. Végül utolért és szorosan a karjaiba zárt. - Hová sietsz ennyire?
- Semmi közöd hozzá -vágtam rá durcásan
- Mi bajod van neked? - kérdezett vissza eléggé mogorván
- Elkéstem valahonnan és most te sem hagysz békén!
- Sajnálom hercegnő - fordult sarkon majd eltűnt a tömegben. Nem szabadott volna rajta kitöltenem a dühöm, de most nem tudtam mit tenni. Futásnak eredtem a pláza irányába ahol Vera ácsorgott:
- Na végre - lépett oda hozzám. Gyors puszit nyomtam az arcára majd a bevásárlóközpont felé indultam. Még mindig dühös voltam magamra amiért így ráförmedten Márkra és furdalt a lelkiismeret is. Az érzések csakúgy cikáztak bennem mintha hullámvasúton ülnék. Eddig olyan tökéletes volt az életem! Boldog voltam és legfőképp nyugalomban éltem! És most jön ez a fiú és megváltoztat mindent.... Vera észrevette, mennyire elderengtem:
- Mi történt? - érdeklődött
- Semmi - küldtem felé egy hamis mosolyt, ami egészen valósra sikerült. Vera egy darabig furán nézett rám, de aztán tovább csacsogott valami fiúról. Nemigazán tudtam rá figyelni, újra a saját gondolatkavalkádomban találtam magam. Mióta ez a fiú ideköltözött mindent megkavart. A húgom teljesen megszerette, csak róla tud beszélni, Vera meg állandóan arról faggat mi van köztünk... Ha valaki aztmondta volna egy héttel ezelőtt, hogy én ilyeneken fogok gondolkodni szemberöhögöm. Általában egy kiegyensúlyozott boldog személyiség vagyok nem pedig valami filozófus professzor.
- Hahó figyelsz rám? - méregetett furcsán barátnőm
- Persze - motyogtam.
- Ne hazudj - mosolygott rám, átlátva az álarcon
- Összekaptam Márkkal - mondtam ki mielőtt átgondolhattam volna mit is mondok
- Úgy veszekedtek mintha együtt lennétek - húzta mosolyra a száját Vera
- Ez nemigaz!  - tiltakoztam azonnal
- Te is tudod, hogy az! - igazából volt valami abban amit Vera mondott. Még csak 2 napja ismerjük egymást, de máris annyit veszekedtünk mitha együtt lennénk. Turkálunk egymás magánéletében és tegnap az a lopott csók...és az a ronantikus hely a parton... Nem ez teljességgel lehetetlen! Nincs értelme olyan dolgokon gondolkodnom amik nem lehetségesek.
- Menjünk vásárolni! - vetettem fel az ötletet, hogy eltereljem a gondolataimat.
- Nem igazán van kedvem - motyogott az orra alatt barátnőm. Hirtelen felé kaptam a fejem és észrevettem kit néz. Peti és Márk az egyik kávézóban beszélgettek. Peti elég gyakran kapta felénk a fejét, de Márkot még mindig sértette, hogy nem engedtem, hogy velem tartson.
- Ne nézd már őket - rángattam el onnan. Beléptem a Zarába és éppen egy fehér ruhát nézegettem amikor egy szőke cofos kislány a kezembe nyomott egy papírlapot, majd eltűnt a vásárlók tömegében. Kihajtogattam a lapot és egy nagyon precíz rövid mondat állt rajta:
' Gyere a kávézóba Hercegnő' . A kislány után kutattam akitől a lapot kaptam , de persze már sehol sem volt. Elindultam megkeresni Verát akit sehol sem találtam. A telefont sem vette fel és már éppen kezdtem ideges lenni, amikor rájöttem hol lehet dühösen indultam el a kávézó felé. A helységbe belépve megcsapott a forrócsoki és a frossen főzött kávé kellemes illata. Körbepillantottam, de se Márkot se a turbékoló párt nem találtam sehol. Újra előkaptam a telefonom és elindultam a kijárat amikor egy ismerős hang utánam szólt:
-Hová-hová hercegnő? - lépett mögém Márk
- Megkeresni a barátnőm és végre hazamenni - vágtam rá még mindig dühösen amiért Vera otthagyott.
- Nyugodj meg jó helyen van - mutatott a szemben lévő étterem felé, ahol valóban nyugodtan eszegetett Peti és Vera. Újabb düh gyulladt bennem és elindultam, hogy kérdőre vonjam, de Márk utánam kapott.
- Hagyd őket - mondta egy kis éllel a hangjában. Nen tudta. Hová tenni ezt a hangnemet. Egészen idáig Márk hangja édesen, kedvesen csengett velem szemben, most azonban idegessé vált. Rájöttem, hogy  ennek az az oka, hogy nem vele foglalkozom. Vettem egy mély levegőt és visszapillantottam a fiúra.
- Miért hívtál ide? - változott meg a hangom.
- Beszélni akartam veled, de úgy érzem semmi értelme.
- Sajnálom - vágtam rá azonnal - rohanós napom volt és most még Vera is áh.. Hagyuk!
- Megiszunk valamit? - pillantott vissza észrevéve, hogy kellemetlen témára tapintott.
- Persze - mosolyodtam el ezen a napon először őszintén. A sarokban ültünk le, egy csendesebb helyen. Az itallapot nézegetve végül a forrócsoki mellett döntöttem. A pultoslány eltűnt az egyik növény mögött ezért kénytelen voltam újra Márkra pillantani. A fiú a messzibe bámult és valamin nagyon gondolkodott. Megböktem,de túl jó volt a reflexe ezért elkapta a csuklóm és az ölébe húzott. Kényelmetlenül mocorogtam majd a vállára hajtottam a fejem. Hallgattam ahogy egyenletesen szuszog, majd egy furcsa zajra felkapja a fejét. Én is a zaj irányába kaptam a fejem és a kisszolgáló figyeltem. A kezében tartott tálca a földön hevert. Sűrű bocsánatkérés közepette visszasiettett a pult mögé, hogy keressen valamit amivel feltakaríthatja a leejtett rendelés maradékát Márk szórakozottan figyelte, majd felállt ( velem az ölében!!) engem lerakott a székre és a lány segítségére indult. A lány köszönömöt rebegett majd szégyenkezve visszavonult, hogy újra elkészítse a rendelést