3.fejezet

Márk visszajött hozzám, és düh játszadozott az arcán. Felkapta a dzekijét majd szó nélkül a kijárat felé sietett. Bámultam utána,aztán végre észbe kaptam és utána rohantam.
- Márk mitörtént?
- Semmi - felelte majd tovább masírozott a pláza kijárata felé.
- Állj már meg - kiabáltam utána, mert kezdtem elfáradni. Sietős léptei mellett nekem kocognom kellett, hogy tartani tudjam a tempót.
- Most haggy békén - fordult meg és otthagyott. Némultan bámultam az egyre távolodó alakja után és nemtudtam hová tenni a viselkedését. Olyan mint egy bomba. Sosem tudom mikor robban, de amíg ketyeg benne az óra teljesen más személyiség..Aztán mikor lejár az idő és felrobban megváltozik és olyan mint egy vadállat. Vajon ki volt az a lány aki miatt olyan zaklatott lett? Mi történhetett vele amiért ennyire megváltozott? Ezek a gondolatok kavarogtak bennem amikor egy ismerős hang mehszólított:
-Anna végre megvagy! - kiáltott fel mögülem barátnőm.
- Ezt én is mondhatnám - dünnyögtem, majd odaléptem hozzá. - Hol hagytad el Petit?
- Én...én - vörösödött el - sajnálom, hogy úgy otthagytalak!
- A telefont miért nem vetted fel? - kezdtem vallatni.
- Sajnálom - ismételgette.
- Menjünk haza kérlek!
- Mi történt? - méregetett furán.
- Márk - jelentettem ki mintha szokványos lenne.
- Mit csinált már megint? - nyitotta ki előttem az ajtót. A levegőre kiérve megcsapott a meleg nyári levegő.
- Foggalmam sincs - feleltem némia gondolkodás után. Valóban nem tudtam mi történt a kávézóban. Vera furán pásztázott majd előkapta a telefonját és hívott egy taxit. Percekkel később megérkeztünk a házunk elé. Kipattantam és a ház felé rohantam. Egy percre felpillantottam a szomszéd épületre ahol mintha valaki figyelt volna, de elsiklott a tekintetem róla és csak arra koncentráltam, hogy ébredtem feljussak a szobámba és kipihenhessem magam. Persze ez nem sikerült. A konyhába beérve nekirohantam anyámnak aki elejtette a kezében tartott poharat ami csöröpölve jelezte, hogy földet ért. Ezernyi üvegszilánk repült szét beterítve az apró helyiséget:
-Kovács Anna Róza mi a fenéért rohangálsz a házban? Nem megmondtam, hogy tilos?!
- Sajnálom - dünnyögtem az orrom alatt és felballagtam a szobámba magára hagyva anyát a takarítással. Az ágyra dobtam magam és a fejem szorosan a párnába zártam a fejem. Nentudom mióta lehettem így,de elég ideje ahoz, hogy a nap a felhők mögé bukva narancssárgára színezze az eget. Apró kopogásokat hallottam az ajtón,de azthittem csak hallucinálok, ezért tovább fetrengtem. Pár másodperc múlva újra két apró kopogás halltszott. Feltápászkodtam és kitártam az ajtót. A húgom ácsorgott ott a maciját szorongatva.
- Szia hecegnőm - kaptam fel az ölembe - mit szerettél volna?
- Mikor jön át Márk bácsi?
- Nemtudom kicsim - feleltem egy kis hatásszünet után - játszok én veled ha szeretnél - vetettem fel az ötletet.
- Játszas velem Brumi macisat? De hisz azt te nem szereted! - jelentette ki
- Most az egyszer játszok veled! Ki tudja még a végén megszeretem - feleltem mosolyogva
- Gyere csináljuk bunkert a macinak!
- Mindjárt megyek csak átöltözök!
- Jó, de siess! - ugrándozott örömében a húgom.
- Sietej kicsim - csuktam be az ajtót. Felkaptam egy cicanadrágot és a hozzátartozó ujjatlan felsőt majd beléptem a húgom birodalmába. Mindenhol plüssök és építőkockák hevertek elszórtan egy-egy mesekönyv. Petra éppen az ágyon játszadozott az emeletes maciház darabjaival.
- Mit segítsek - teleptem le mellé.
- Nemtudom, hogy kell összerakni - vallotta be a húgom. - Csak ilyen lap van hozzá,de nem tudom elolvasni
- Add ide segítek - mosolyogtam rá kedvesen és elvettem a kezében tartott papírfecnit. Az utasításokat végrehajtva már majdnem végeztük a ház összerakásával amikor kopogtattak az ajtón. Azthittem anyu az, hogy hozzon nekünk valamit,de az ajtóban Márk állt.
- Mindjárt jövök kicsim - húztam be magam mögött az ajtót - Mit keresel itt? - kérdeztem egészen más hangsúllyal mint amivel az előbb Petrához beszéltem
- Beszélhetünk?
- Nincs miről - vágtam rá azonnal
- Ki van itt? - bújt ki Petra a szobájából - Márk bácsi - csillant fel a szeme- segítesz összerakni a maciházat?
- Hát persze - felelte mosolyogva. Feldúltan néztem a húgomra. Az előbb még velem játszott, most pedig azonnal lecserél?? Bementem a szobámban és jól becsaptam magam után,hogy Márk számára nyilvánvaló legyen mennyire nem örülök, hogy újra itt van. A laptop elé telepedtem és a Facebookon kezdtem el szörfözni amikor videóhívásom érkezett.
-Annyira utálom -néztem még mindig feldúltan a kamerába.
-Hadd találjam ki: Márk! - mosolyogott rám szórakozottan Vera
- Ki más?
- Mit csinált?
- Ellopta a húgom! - ezen a ponton a barátnőm felröhögött - komolyan mondom! Most is vele játszik inkább mint velem! - ecseteltem a helyzetet
- Túlreagálod - felelte némi gondolkodás után
- Lehet... - gondolkodtam el rajta - De akkor is idegeítő - mondtam felháborodottan
- Beszélj vele - kacsintott rám
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.... - motyogtam
- Anna! - szólt rám parancsoló hangsúlyban
- Megyek - feleltem lemondóan, majd kinyomtam a hívást. Az ajtóhoz lépve beleütköztem Márkba. Nagyon úgy látszott ő is hozzám indult. Keze a levegőben kopogásra készen.
- Szia - mondta lágy, kedves hangon.
- Szia - dőltem az ajtófélfának. Fahéjas illata betöltötte a szobám levegőjét.
- Bemehetek vagy még mindig haragszol rám? - mosolyodott el kedvesen
- Petra? - pillantottam a tesóm szobája felé.
-Elaludt - mosolyodott el újra
- Gyere - mutattam a sötétségbe. Márk belépett majd némi hezitálas után ledobta magát az ágyamra. Leültem mellé és a szobám sötétjébe meredtem.
- Sajnálom ami délután történt. Sajnálom, hogy otthagytalak - vallotta be Márk.
- Miért tetted?
- Nem.. Nemtudom.. - motyogta össze-vissza
- Haggyuk. Nemérdekel - vágta rá, mert mostmár valóban nemérdekelt a miértje.
- Én tényleg sajnálom - bizonygatta továbbra is
- Márk - fordultam felé - tényleg nemérdekel!
- Sajnálom - indult kifelé. - remélem azért egyszer tényleg megbocsájtod, hogy otthagytalak
- Állj meg - rohantam utána és a keze után kaptam. Fájdalmas arccal tekintett vissza rám. Barna szemeiben elvesztem egy percre majd minden gondolkodás nélkül megcsókoltam. Márk egy percre meglepődött, majd a derekam köré fonta a kezét. Mielőtt engedhettem volna a vágynak ami bennem lángolt elszakadtam Márk tökéletes ajkaitól majd a fülébe suttogtam :
- Nemtudtad, hogy jóéjt puszi nélkül nemhagyunk ott senkit?
Jajj, hercegnő - mosolyodott el, majd kilépett a szobából. Sokáig néztem távolodó alakja után, aztán nevetve az ágyra dobtam magam.

                                          * *
Másnap kora reggel ébredtem. Az ébresztö mellettem fájdalmasan korai órákat mutatott. Lecsoszogtam a lépcsőn és a hűtőbe masíroztam. Gyors főztem egy kávét, miközben Petra szendvicsét készítettem. A melegeg italt korgyolgatva az aznapi újságot bújtam amikor a csengő hangja megrémített. Azonnal az ajtóhoz rohantam, abban a reményben, hogy Petrát nem keltette fel a hirtelen keletkező hang.
- Tudod te mennyi az idő? - meredtem az ajtóban álló Márkra...??
- Tökéletesen pontosan 7:13 van - pillantott az órájára - szóval éppen elég korán ahoz, hogy felkelj!
- Már fentvoltam - néztem rá unottan - Azonban valaki aludna még - pillatottam az emelet irányába
- Neki sem árt ha hamarabb felkel - világosított fel újdonsült szomszédom, majd betolakodptt mellettem a házba.
- Feljelentelek - rohantam utána
- Csak nyugodtan - nevetett fel hitetlenül. Otthonosan a hűtőhöz lépett és kivette belőle a tejet.Elvette a kávém és nyugodtan tovább iszogatta. Esküszöm ha ennél lazább lenne szétesne a srác. Mivel nemtudtam mitkezdeni a helyzettel felmentem az emeletre, hogy felöltözzek és felkeltesem a húgom. A szobámba beérve felkaptam egy kék ujjatlan felsőt, hozzá pedig fekete szoknyát választottam. Előkotortam a barna táskám amibe zsepit és egy kisvizet dobtam. Gyorsan átszaladtam Petrához aki az ágyába szuszogott. Puszit nyomtam a fejére amire válaszul csak morgott egyet:
- Petra kelj fel légyszíves - mondtam pár perc elteltével
- Nemakarok oviba menni
- Márpedig menned kell - húztam el a függönyt. Melegség töltötte el az apró szobát és a húgom szemei felpattantak. Van 5 perced felöltözni. Utána gyere le reggelizni. - hagytam egyedül a szobájában. Elindultam a fürdőszobába, de egy ismeretlen hang miatt mégis a konyhába mentem. Márk éppen rántottát készített mellette pedig valami sült amit nem láttam.
- Mit csinálsz? - kérdeztem enyhe éllel a hanhomban mégis némi kíváncsisággal.
- Reggelit - felelte, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne.
- És miért nálam? - kérdeztem még mindig értetlenül
- Mert most ehez van kedvem. Rakott elém egy tál rántottát ami mellé ropogós bacont tett.
- Hűha köszönöm - néztem az előttem lévő ételt aminek fantasztikus illata volt. Márk három főre terített és nemsokára megjött Petra is. Nagyon megörült ugyan a szomszédfiúnak, de a korai órák miatt nem ugrált tulságosan. A reggeli csendben telt. Iszonyúan finomra sikerült Márk villásreggelije, de ezt nem ismertem volna be!
- Indulnunk kell kicsim - mosolyogtam a húgomra.
- Nemakarok! Hadd maradjak Márk bácsival!
- Neki is dolga van törpicur. Délután ha hazajössz játszhattok, de ahoz jókislánynak kell ma lenned - adtam rá a szandálját.
- Okés - Petra arca ragyogott a boldogságtól ahogy kiléptünk a házból. Márk keze rátalált az enyémre és kézenfogva sétáltunk az óvoda felé 🙈